Az egyik legfantasztikusabb dolog a nyelvtanulásban, amikor végre eljutunk oda, hogy irodalmat olvasunk eredetiben. Ehhez szeretnék most egy kis inspirációt adni, mert ha valakit, akkor Heinét biztosan érdemes németül olvasni :). Viel Spaß!
Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. – Párizs, 1856. február 17.) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában.
Már első művével, a Dalok könyvével nagy sikere volt 1827-ben. Az irodalmi közönség kedvence lett. A gazdag heinei poézis minden szépségét egyesíti a Nem értem, a dal mit idéz fel… (Ich weiss nicht, was soll es bedeuten…) kezdetű Loreley címen német népdallá vált Heine vers, oly annyira népszerű volt, hogy még a hitleri időkben is szerepelt a tankönyvekben, csak akkor úgy tüntették fel, hogy alkotója ismeretlen szerző. Egy gyönyörű sziklás rajnai tájhoz kötődik a német népi legenda, mely szerint egy Rajna menti sziklán ülő gyönyörű leány okozza a hajósok vesztét:
„ Végül ladikot s ladikost a
mélységbe nyel – ugye? – az ár…
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley.”
Heine 1831-től 1856-ban bekövetkezett haláláig emigrációban él, s gyötri a honvágy, de verseiben a saját érzésein is képes ironizálni, mint mindenen, több oldalról is megvilágításba kerül ugyanaz az érzés.
Heine dalai, balladái, legendái új hangot képviselnek a német romantika történetében. Nyitott a világra, nem politizál közvetlenül, de a szabad gondolkodás híve.
Heine lírája termékenyítőleg hatott a német romantikus zenére, verseinek legnevesebb megzenésítői közt van Schubert, Schumann, Mendelssohn-Bartholdy, Liszt Ferenc. Heine Tännhäuser c. történelmi románca Richard Wagner számára lett operatéma.
Forrás: Wikipédia
Heinrich Heine: Die Lorelei
Ich weiß nicht was soll es bedeuten,
Daß ich so traurig bin;
Ein Märchen aus alten Zeiten,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn.
Die Luft ist kühl und es dunkelt,
Und ruhig fließt der Rhein;
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.
Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar;
Ihr goldnes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldenes Haar.
Sie kämmt es mit goldenem Kamme
Und singt ein Lied dabei;
Das hat eine wundersame,
Gewaltige Melodei.
Den Schiffer im kleinen Schiffe
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schaut nur hinauf in die Höh´.
Ich glaube, die Wellen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Lore-Ley getan.