Ha keresel, nagyon sok, igen jó olyan oldalt találhatsz, amely a németországi tartózkodással és munkavállalással foglalkozik. Nem szeretném velük felvenni a versenyt :) Ez csak egy rövid összefoglaló. És inkább a nyelvről szól. Viel Spaß!
2011. május 1-jétől megnyílt a német munkaerőpiac a magyar állampolgárok - valamint a 2004-ben csatlakozott további hét tagország állampolgárai - számára. Ettől az időponttól kezdve munkavállalási engedélyre, és más előzetes engedélyezési eljárásra nincs szükség a Németországban történő munkavállaláshoz.
Továbbra is szükséges azonban a Németországban történő tartózkodáshoz, illetve a munkavállaláshoz szükséges hivatalos dokumentumok és igazolások kiváltása. Ezenkívül igazolni kell az állás betöltéséhez szükséges képesítés és végzettség meglétét is. A megszerzett képesítések és diplomák elismertetésével kapcsolatban a szövetségi Gazdasági és Technológiai Minisztériumhoz kell fordulni.
További információ a német munkaügyi hatóság (Bundesagentur für Arbeit) honlapján és az EURES - Európai Foglalkoztatási Szolgálat adatbázisában található.
Minimálbér
Törvény által garantált minimálbér nincs Németországban, azonban egyes ágazatokban (pl. építőipar, villanyszerelés, épülettakarítás stb.) a német jogszabályok kötelező minimális órabért állapíthatnak meg.
A munkáltatók rendszerint a munkáltatói és munkavállalói szervezetek által közösen megállapított bértarifa-szerződések szerinti foglalkoztatási feltételeket (órabér, pótlékok, szabadnapok száma, egyéb juttatások) kötelesek alkalmazni. Abban az esetben, ha a munkáltató nem köteles a bértarifa-szerződések előírásait alkalmazni, a munkavégzés helyén és ágazatában átlagosan fizetett órabérek alapján kell megállapítani az órabért: ennél legfeljebb csak 30 százalékkal kaphat kevesebbet a munkavállaló.
A németországi munkabérekről (kötelező minimális órabér, átlagfizetés ágazatok és terület szerint) részletes információ olvasható az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) tájékoztató kiadványában.
Forrás: Euvonal
Anwerbung von Menschen zum Zwecke der Erwerbsarbeit und des wirtschaftlichen Aufbau eines Staates wird schon verstärkt seit dem Dreißigjährigen Krieg betrieben, insbesondere Preußen betrieb eine forcierte Zuwanderungspolitik. Motivation der Anwerbung war dabei aus Sicht des anwerbenden Staates in der Regel noch nicht vorrangig die Suche nach Arbeitskräften für bestehende Betriebe, sondern der Anreiz zum Aufbau neuer Landwirtschaftsbetriebe (und anderer Betriebe) zum Zwecke der Binnenkolonisation bevölkerungs- und strukturschwacher Bereiche innerhalb des Herrschaftsbereich des anwerbenden Staates, sowie der wirtschaftlichen Weiterentwicklung durch das Know-How hochqualifizierter Menschen aus dem Ausland.
Arbeitsmigration im engeren Wortsinne setzt in Zusammenhang mit der Industrialisierung ein. In den Industrieregionen des Deutschen Reiches bestand Ende des 19. Jahrhunderts insbesondere eine starke Zuwanderung von Polen, die allerdings zum Teil aus den Ostgebieten den Deutschen Reiches stammten (siehe z. B. Ruhrpolen), also zum Teil Binnenmigranten waren. Allerdings war diese Politik nach ca. 1880 durch das Bestreben bestimmt, den nötigen Arbeitskräftezustrom aus dem östlichen Ausland nicht zur Einwanderung geraten zu lassen, sondern in den Bahnen transnationaler Saisonwanderung zu halten. Zu diesem Zwecke etablierte Preußen ab 1890 ein Kontrollsystem zur Steuerung und Überwachung der Arbeitsmigration der polnischen Arbeitskräfte.
Die große Migrationsphase der Arbeitsmigranten im 20. Jahrhundert begann in Deutschland während der 1950er Jahre, als die seit 1955 bedingt souveräne BRD auf Druck von NATO-Partnern dem Verlangen zur Schließung von Anwerbe-Abkommen nachgab.
Geplant war, auch im anfänglichen Sinne vieler Angeworbener, ein Rotationsprinzip: Ein zeitlich begrenzter Aufenthalt (in der Regel zwei bis drei Jahre) gefolgt von einer Rückkehr in die Heimat. Das Rotationsprinzip erwies sich für die Industrie als nicht effizient, weil dadurch die erfahrenen Arbeitskräfte durch neue unerfahrene ausgetauscht wurden. Die Unternehmen forderten gesetzliche Regelungen zur Verlängerung der Aufenthaltserlaubnisse.
Viele dieser Gastarbeiter holten in der folgenden Zeit ihre Familien nach und blieben für immer. Bis in die 1970er Jahre kamen so über fünf Millionen Gastarbeiter und ihre Familien nach Deutschland, vorwiegend aus den Mittelmeerländern Italien, Spanien, dem ehemaligen Jugoslawien, Griechenland, Portugal und der Türkei.
Etwa seit 1990 kamen aber auch Gastarbeiter aus Osteuropa (insbesondere aus Polen) nach Westeuropa, aufgrund des Zerfalls des Ostblocks, dem Mauerfall und der EU-Erweiterung 2005.
Forrás: Arbeitsmigration
Egy kis segítség
e Anwerbung (-, -en) – toborzás
e Zuwanderungspolitik (-) – bevándorlási politika
r Anreiz (-es, -e) – ösztönzés
r Landwirtschaftsbetrieb (-(e)s, -e) – mezőgazdasági üzem
bevölkerungsschwach – gyéren lakott
e Indusstrialisierung (-, -en) – iparosodás
s Bestreben (-s) – törekvés
r Arbeitskräftezustrom (-(e)s) – munkaerőbeáramlás
in den Bahnen halten – pályán tart
etablieren (-te, h.-t) – alapít
e Überwachung (-) – ellenőrzés
s Verlangen (-s, -) – követelés
e Rückkehr (-) – visszatérés
sich erweisen (-ie-, h.-ie-) – valamilyennek bizonyul
r Zerfall (-(e)s, -fälle) – szétesés
r Ostblock (-(e)s) – keleti blokk
r Mauerfall (-(e)s) – a fal leomlása (berlini)
e EU-Erweiterung (-) – az Unió bővítése