A tanulás egyik pillére a figyelem. Ha nem tudunk figyelni, a tanulás is sokkal nehezebben megy. Jöjjön néhány "okosság", hogy jobban értsük, miről is van szó. Viel Spaß!
A felnőttek gyakran panaszkodnak arra, hogy hiába ülnek a tanulni való fölött, nem tudnak figyelni, koncentrálni, hogy úgy érzik az összpontosítás fiatalabb korukban jobban ment. Kérdés, hogy ez valóban így van-e, és ha igen, lehet-e rajta segíteni. Ehhez vizsgáljuk meg, hogy mi is az a figyelem.
Ahogy a szakirodalom fogalmaz, a figyelem nem más, mint kiválasztás és felerősítés. Mindennapjainkon a nap 24 órájában folyamatosan különböző ingerek érnek minket, amiből akarva-akaratlanul választjuk ki, amit kiválasztunk, ezeket feldolgozzuk, és reagálunk rájuk. A többi ingert „nem vesszük észre”, azaz ezek nem jutnak el agyunkba. Mintegy kitakarjuk őket tudatunk elől. Ez szerencsés is így, hiszen ez teszi lehetővé, hogy egyszerre egy vagy csak néhány dologgal foglalkozzunk. Gondoljunk bele, hogy mit teszünk, ha egy bonyolult ábrának csak egy részletét szeretnénk alaposan szemügyre venni. Fizikailag is letakartjuk a többi részt, hogy a lényegre tudjunk figyelni. Leegyszerűsítve így írhatjuk le a figyelem működését: kiemelés – lefedés – élesre állítás – rögzítés.
Az, hogy mennyire tudunk arra figyelni, amire éppen kell, vagy mennyire tudjuk a figyelmünket a tanulás szolgálatába állítani, sok mindentől függ. A figyelem foka (ereje, terjedelme, egyenletessége, stb.) nem csak tőlünk függ, hanem attól is, amire figyelünk. Mindannyian átéltük már azt, hogy egy előadást hallgatva, szinte repült az idő, máskor pedig ólomlábakon vánszorgott. Minden megerőltetés nélkül, sőt olykor akaratunk ellenére is figyelünk arra, ami érdekes (ezért sem mindegy a tanulási környezet!), de csak nagy erőfeszítések árán tudnak az unalmas dolgok lekötni minket.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ami érdekes egyikünknek, az unalmas a másiknak. Ezért kell a saját érdeklődésünknek megfelelő kiegészítő cikkeket találni. Ezért mondom mindig, hogy keress bátran a világhálón téged érdeklő német nyelvű szövegeket, mert tanulni csak ezekből tudsz. Ugyanis a koncentrált figyelem nem is a figyelőn és nem is a megfigyelés tárgyán múlik, hanem a titok nyitja mindig a kettejük közti viszonyban rejlik.
Befolyásolhatja a figyelmet a megszokás is, pozitív és negatív irányban egyaránt. Sokszor azért tudunk valamire könnyen odafigyelni, mert már megszoktuk, máskor épp ezért kalandozunk el. Van, hogy a szokatlanság vált ki belőlünk érdeklődést, de olyan is, hogy pont emiatt nem tudunk koncentrálni. Az unalomnak és vele a figyelem eltompulásának éppúgy forrása lehet egy bizonyos fajta élmény sokszori ismétlődése, mint ahogyan gátolja az intenzív figyelmet a dolgok idegensége is. Itt az idegenségen van a hangsúly, nem pedig szokatlanságon, hiszen a szokatlan, újszerű, váratlan dolgokra önkéntelenül is felfigyelünk.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy lényeges különbség van az akaratlan felfigyelés, illetve a kitartó és mélyreható szándékos figyelem között. Aki úgy próbál tanulni, hogy egy bizonyos szöveget (ez rendszerint tankönyvszöveg) azonos módon a végtelenségig ismétel, aligha jár el célszerűen. Elmélyülés helyett inkább csak kifárasztja és becsapja magát. Figyelme csakhamar kikapcsol, és végül már csak értelmetlen hangsorokat kísérel meg bevésni, aminek általában akkor sincs értéke, ha történetesen sikerül.
Összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy önkéntelen figyelmet vált ki mindaz, ami váratlan, szokatlan, meglepő, érdekes. És kioltja még a szándékos figyelmet is, ha ugyanaz egyazon módon sokszor ismétlődik, amiben már semmi újat nem találhatunk. Nem tudunk tartósan és mélyen figyelni arra sem, ami távol áll érdeklődési körünktől, vagy aminek a megértéséhez még nincsen elég előismeretünk, alapozó élményünk.